A napelempiac állami fojtogatását figyelve akár azt is gondolhatnánk, hogy a kormányoldalon – az atomba vetett vakhit vagy egyéb ok miatt – végképp lemondtak a Napról mint energiaforrásról. A valóságban, ahogyan a következőkben részletesen bemutatjuk, ez csak a látszat, vagy legfeljebb a valóság egyik fele: nagyon is látják ők az üzletet a napenergiában, de szeretnék megtartani maguknak.
2010 óta az Orbán-kormány azonos irányba mutató lépések sokaságával igyekezett szűkíteni illetve politikai befolyás alá vonni a hazai napenergiapiacot. A két ciklus legnagyobb, napenergiás áramtermelő kapacitások kiépítésére vonatkozó pályázatát az elbírálás után visszavonták, a pénzt intézményi és egyházi energetikai korszerűsítési beruházásokra csoportosították át.
A 2014-ig tartó szakaszban a nagy intézményi napenergiás projekteknél vitatható döntések sorával a kormányközeli Eliost hozták nyerő helyzetbe. Az otthonok zöldenergia-beruházásaira nem adtak érdemi támogatást – ellenben az e célra szánt, százmilliárdos uniós forrást is az intézményi szférában tervezik elkölteni –, viszont a napelemadó bevezetésével magát a napenergiát jelentősen megdrágították.
Miután mesterségesen olyan helyzetet teremtettek, hogy nagy pénz (illetve EU-támogatás) már csak az önkormányzati-intézményi napelemes projektekben van, tétlenül nézik, hogy a közpénzekből létrehozott deformált piac egy részét néhány magáncég látszólag felosztotta egymás között, az árakat is felhajtva, a maradékot pedig gyakorlatilag államosították. Végül pedig 2016 júniusától a szükségletekhez képest amúgy is minimális keretű Otthon Melege Program kiemelt céljai közül kivették a megújulós (lakóházakról lévén szó, értelemszerűen főként napenergiás) fejlesztéseket. Röviden így lehetne összefoglalni, mi történt az elmúlt hat évben
Magyarországon a napenergiában, ám a téma és a történet is összetettebb annál, hogy egyetlen bekezdésbe beleférjen. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen lépésekkel ejtette csapdába a napenergia-szektort a kormány, illetve a kormányzati döntésekre meghatározó befolyással bíró gazdasági érdekháló.
A helyzet
Hogy Magyarország európai és regionális összehasonlításban is látványosan lemaradt a napenergia hasznosításában, az makro és mikroszinten is jól látható. 2015-ös adatok szerint (frissebb még nincs) nálunk a beépített napelemek összkapacitása mindössze 77 MW, miközben a kétmilliós igaz, délebbi fekvésű Szlovéniában ugyanez az adat 212 MW, tőlünk északra, Szlovákiában 538 MW, Romániában 1800 MW – az igazán megdöbbentő azonban az, hogy a nálunk lényegesen kisebb napenergia-potenciálú, viszont az energiarendszer fejlesztésében is a német mintát követő Csehországban a magyar érték közel harmincszorosa, 2126 MW, és ezt a különbséget nagyon nehéz lenne racionális érvekkel megindokolni.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy Németországban, ahol a leggyorsabban fejlődik a piac, egyáltalán nem a támogatások hajtják a növekedést: ott nagyjából 0,8 euró, azaz 25 forint a napenergiával termelt áram kilowattóránkénti ára, Magyarországon viszont 31 – ezen az alapon nálunk kellene a legnagyobb tempójú növekedést tapasztalni.
– A napelemadó tavalyi bevezetése után a napelemek érezhetően drágábbak lettek (a nemzetközi ártrenddel épp ellentétesen), nagyjából öt százalékkal. A piac úgy reagált, ahogyan vártuk: megnőtt az import aránya, nem csak a beszerzések, hanem a szolgáltatások, vagyis a kivitelezés területén is – fogalmazta meg a legmeghökkentőbb állami beavatkozás konklúzióit kérésünkre Kiss Ernő, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke. Szerinte pozitív fejlemény, hogy a Mátrai Erőműben 16 megawattos naperőmű épült, Pécsen az állami MVM adott át nemrég 10 megawattos naperőművet, ám ezek mégis inkább csak elszigetelt jelenségek, az európai napenergia-forradalomból Magyarország eddig jórészt kimaradt.
A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal frissen publikált 2015ös adatai szerint tavaly az elmúlt évek tendenciájához hasonlóan ismét megduplázódott a telepített napelemes erőművi kapacitás, aminek akár örülhetnénk is, ám az évtizedes lemaradásunk nem csökkent Európa többi országához képest – máshol sokkal gyorsabb a bővülés, és még Ukrajnában is tízszer annyi napelem jut egy főre, mint Magyarországon. A hazai növekedés jelentős része sajnos nem a magyar vállalkozásoknál csapódik le, mivel honfitársaink a környező országokba járnak napelemért, gyakran osztrák és német cégek építik meg a magyar napelemes rendszereket, kikerülve a napelemadót és a világ legmagasabb ÁFA kulcsát.
A szakmai szövetség vezetője azt állítja: mérhető volumenben csak az intézményi szférában, illetve a naperőművek területén van fejlődés, pedig egyébként Magyarországon is a napelem az egyik legjobb befektetés (a sok korlátozó tényező és az áramárat lefelé szorító rezsicsökkentés ellenére): a beruházások tíz év alatt megtérülnek, sokkal magasabb hozamot hozva, mint bármilyen banki megtakarítás. Említ egy konkrét példát is: ha egy családi házat gázfűtéssel építenek, a fűtési rendszer költsége akár a 3 millió forintot is elérheti. Amennyiben hőszivattyús-napelemes energiarendszerrel épül a ház, akkor 56 millió forint az energiaellátásra jutó beruházási költség, de a többlet a sokkal olcsóbb a rezsiköltség miatt már 46 év alatt is visszajöhet. Kiss szerint érthetetlen, hogy az állam miért hagyja parlagon heverni ezt a lehetőséget, miért nem segít a saját polgárainak – más uniós országokkal ellentétben – adókedvezményekkel és támogatásokkal. – Egy biztos: nem a napsütés hiányzik: egy MTA-kutatás szerint a magyar napelemes potenciál tizenkétszer nagyobb a teljes hazai villamos energiafogyasztásnál.
Botrány 1 – Fénymásolt győzelmek
A magyar energiapolitika az alapjait tekintve súlyosan elhibázott, az egyértelmű globális trenddel szemben csak minimális szerepet szán a megújulóknak. De még a hátrányba kényszerített zöldenergiaszegmensben is torz piaci arányok érvényesülnek, nem véletlenül: valahogy úgy alakult, hogy szinte kizárólag a biomassza (a háztartási tűzifa és a nagyerőművi faégetés) kap teret, miközben mindkettő komoly fenntarthatósági aggályokat vet föl. És hogy mindez tökéletesen egybeesik a politika szándékaival, azt fényesen igazolja, hogy a Megújuló Energia Cselekvési terv szerint 2030ig fenn is tartanák a fenti arányt – állítja Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője. Az energia és fenntarthatósági ügyekkel kiemelten foglalkozó szakpolitikus úgy látja: a napenergiaszektor kétszeresen is mostohagyerek, hiszen a lefojtott megújulókon belül is a sor végére kényszerül. Ahol pedig mégis megvalósult valamilyen nagyobb volumenű napenergia- hasznosítás, ott mindig masszívan jelen volt, és ma is jelen van a korrupció.
2013-ban a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) 4.10.0/C jelű naperőműpályázatát az elbírálás, illetve az eredményhirdetés és a pályázók kiértesítése után az illetékes kormánytag, Lázár János visszavonta, Jávor Benedek értékelése szerint azért, mert „annyira nyilvánvaló volt a lopási szándék”. Ezzel azonban csak a még nagyobb botránynak vette elejét, a 12,2 milliárdos keretösszegű pályázat szabálytalanságait amelyek nem egyediek, hanem rendszerszerűek nem orvosolta és nem zárta ki, a felelősséget nem vizsgálta, felelősségrevonás sem történt. Az említett eset tényleg olyan volt, mint az Orbán-rendszer dakota állatorvosi lova: az odaítélt, bár ki nem fizetett támogatási összeg legnagyobb hányadát olyan frissen alapított vagy szakmai múlt nélküli cégek nyerték (volna) el, amelyek a zöldenergiaszektorban sosem tevékenykedtek, és amelyek addig jellemzően árbevétel nélkül vegetáltak; a nyertesek között összesen kilenc darab 0 forintos árbevételű cég volt – ők körözték le a szektor legtapasztaltabb vállalkozásait egy olyan pályázati rendszerben, ahol elvileg a referencia és az üzleti terv volt a legfőbb bírálati szempont (fontos adalék, hogy a KEOP nem garázscégek felfejlesztését, innovatív kisvállalkozások befuttatását szolgálja, hanem elsősorban a fenntartható fejlődést: a deklarált célok alapján kizárólag olyan projekteket támogat, amelyektől joggal remélhető, hogy megvalósításuk nyomán csökken a környezetszennyezés, javul a környezeti állapot, mérséklődik az energiafogyasztás stb. ezen komplex célrendszer teljesülése gyakorlatilag kizárható olyan vállalkozások esetében, amelyek semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek a megújuló energiatermelés területén).
A pályázaton összesen 11 olyan céget hoztak ki nyertesnek, amelyek fillérre azonos támogatást (az egyik csoportban 220.140.000 forintot, a másikban 246.830.000 forintot) igényeltek és nyertek márpedig teljességgel kizárható, hogy földrajzilag nagy távolságban lévő, eltérő feltételek között megvalósítandó és különböző műszaki tartalmú napenergiaprojektek valós költsége 100 százalékban azonos legyen. Sokkal inkább az valószínűsíthető, hogy fénymásolóval készült, a biztos nyerés tudatában beadott pályázatokról volt szó. A pályázók egy jól körülhatárolható körénél fölmerült a kormányzati kapcsolat: az Átlátszó gyűjtése szerint a majdnemnyertesek közé került például Hamar Endre, Tiborcz Istvánnak (a kormányfő vejének) egykori üzlettársa, akik két érdekeltségével, a Sistrade Kft.vel és a PBE Energiamenedzsment Kft.vel összesen 428 millió forint uniós támogatásra kapott ígérvényt. Hamar Endre és Tiborcz István üzlettárs volt a Hamar és Tiborcz Kft.-ben, illetve Hamar tulajdonos volt az Eliost tulajdonló Green Investments & Solutions Kft.ben, abban az időszakban, amikor Tiborcz az Elios egyik igazgatósági tagja volt. Akkoriban az Elios Zrt. és a PBE Energiamenedzsment Kft. is a Budapesten a Szilágyi Dezső tér 1. szám alá volt bejegyezve.
A KEOP pályázatok (és általában az uniós forrásokat elosztó állami pályázatok) esetében a beérkezett pályaműveket azonos szempontok szerint, a pályázati felhívásban szereplő kritériumok alapján kell elbírálni. Minden pályázóra ugyanazok a bírálati szempontok érvényesek; ha egy pályázatot valamilyen, a pályázati anyag összeállítása során elkövetett hiba miatt elutasítanak, ugyanazon hiba esetén egy másik pályázat sem kaphat támogatást.
Ezt az alapelvet az említett KEOP pályázat elbírálása során a bírálók nem érvényesítették: a napenergiás projektekben termelt villamos energia értékesítése kizárólag a KÁT rendszeren keresztül történhet(ett); annak igazolására pedig, hogy valaki jogosult a KÁT keretében áramot eladni, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) a saját honlapján közzétett határozata szolgál. 2013ban az Elektron Kft., a Foton Kft., a Helios Kft., az Enertec Kft., illetve a Solartech Kft. kapott a MEKH-től kötelező átvételre vonatkozó határozatot. Az említett cégek pályázatait az NFÜ egységesen elutasította, miközben egyetlen nyertesé nyilvánított pályázó határozata sem szerepelt a MEKH honlapján a KÁTjogosultsággal rendelkezők között, vagyis mindannyiuk pályázatát el kellett volna utasítani. Végül nem ez történt, hanem az egész kiírást visszavonták, „tekintettel a közszféra pályázóknál jelentkező nagyszámú igényre”.
Hogy milyen lobbiszempontok indokoltak az időn túli módosítást, azt az NFÜ természetesen nem tette közzé, ugyanakkor egy olyan területre csoportosították át a pénzt, ahol direktben érvényesül a kormányzati befolyás: a közszféra intézményei számára kiírt megújulós pályázatok legnagyobb, szinte kizárólagos nyertese abban az időszakban az Elios (korábban EOS Innovatív Zrt.), a cég közvetett tulajdonosa pedig Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje volt. Ráadásul írásos bizonyítékunk van rá, hogy maga az átirányítás Tiborczéktól korántsem függetlenül történt meg: lapunk birtokában van az a levél, amelyet Walter Deffa, az Európai Bizottság uniós támogatásokért felelős regionális főigazgatóságának vezetője írt Jávor Benedek EP-képviselőnek, és amelyben a szóban forgó pályázat hibáit (az egyenlő bánásmód és a diszkriminációmentesség elveinek megsértését, az előzetesen jóváhagyott kiválasztási kritériumok figyelmen kívül hagyását) jelöli meg a támogatások felfüggesztésének és átcsoportosításának okaként, OLAFvizsgálatot is javasolva. Jávor kérdésünkre külön is megerősítette: az idén januári Deffaalevél alapján egyértelműen kiderült, hogy Lázár János a Tiborcz Istvánhoz köthető cégek által elnyert naperőműtender hiányosságai okán előírt korrekció miatt volt kénytelen 2013. szeptemberében visszavonni a tendert, és ugyanezen ok miatt vonta meg az EUtámogatást a projekttől – vagyis a miniszterelnöki vő környezetében kell keresni a magyar napelempiac lefékeződésének egyik eredőjét.
Botrány 2 – Drága rokon
A Tiborcz-féle EOS/Elios eleve jogilag vitatható lépésekkel vált a magyar napenergiapiac domináns cégévé. A 2009-ben még minimális forgalmú cég 2012-ben, két évvel az Orbán-kormány hatalomra jutása már több mint hárommilliárdos forgalmat ért el, amiben oroszlánrésze volt két uniós finanszírozású projekt, a szegedi egyetem napenergiarendszere és az újszilvási naperőmű elnyerésének; szintén az Átlátszó tárta föl, hogy az előbbit a legdrágább ajánlattal, a versenytársak kizárása után hozta el az Elios, az utóbbit pedig úgy, hogy – bár a közbeszerzést megtámadták a vesztesek – a megbízó „rendkívüli körülményekre” hivatkozva már az eljárás alatt szerződést kötött a céggel. A
z újszilvási és a szegedi projekt összértéke együtt meghaladja az egymilliárd forintot. A kormányfő családjához köthető Elios nem csak az említett uniós forrást nyerte el a versenytársak elől, de ráadásként a referencia felmutatásának lehetőségét is: ilyen volumenű közületi napenergiás beruházást az amúgy jelentős részben az Orbán-kabinetnek a megújulókat háttérbe szorító energiapolitikája miatt sorvadóban lévő magyar zöldenergiapiacon más nem nagyon valósíthatott meg (a cég még 2014 utolsó napjaiban is elnyert egy, „Fotovoltaikus rendszer telepítése az Óbudai Egyetem Doberdó út 6. szám alatti épületének vonatkozásában” című KMOP – Közép-Magyarországi Operatív Program – projektet 381 millió forint értékben, jó 50 millióval az előzetese becsült ár fölött).
A rendőrség az LMP 2014. decemberi feljelentése nyomán négy közbeszerzési ügyben nyomozást indított az Elios ellen „versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” gyanúja miatt (főként közvilágítási beruházásokról volt szó). Nem sokkal ezután Tiborcz István formálisan kiszállt az Eliosból, közvetetten birtokolt tulajdonrészét eladta a Fideszközeli cégek közé sorolt, a Várkert Bazárt is felújító West Hungária Baunak.
Botrány 3 – Álverseny és túlárazás
Az Elios visszalépése után jelentős átalakulás történt a hazai közületi napenergiaberuházások piacán, ám a szabad verseny korszaka továbbra sem köszöntött be. Ahogyan a témát az általa tett következő, 2015 márciusi feljelentés megalapozása végett részletesen feldolgozó Hadházy Ákos, az LMP antikorrupciós szóvivője lapunknak elmondta, úgy fest, hogy az érintett piaci szegmensen alig néhány cég osztozik – nem indulnak egymás ellen a pályázatokon, sok közbeszerzést nyernek, vélhetően tényleges árverseny nélkül.
Lapunk föltérképezte a Hadházy feljelentésében nevesített cégek, a GoodWill Energy Kft., a Tiszta Energiák a Földért és az Emberért Kft. és a Solarside Kereskedelmi és Szolgáltató Kft kapcsolati hálóját – a nyilvános cégadatok alapján az említett vállalkozások tulajdonosi körében nincs a kormánykörökhöz kapcsolható személy, és a cégek egymáshoz sem kötődnek kimutatható módon. Az is látszik ugyanakkor, hogy a kormánynak nincs ellenére, ha az érintett piaci szegmensben korlátok közé szorul a verseny és megugranak az árak, hiszen ez az árszínvonal az intézményi szektor árait is följebb tornázza. Az önkormányzati pályázatokat általános érvényűen Hadházy földije, Ács Rezső, Szekszárd fideszes polgármestere foglalta össze a Hadházy által kiszivárogtatott felvételen: „A pályázati rendszer ma így működik Magyarországon. Lejön, és azt mondja, hogy én kompletten megcsinálom neked, megnyerem neked, de én hozok mindent. És ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Mert van egy kvótám, amit én eloszthatok, és ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Zárt ajtók mögött sajnos ez van.” Maga Hadházy Ákos kérdésünkre úgy fogalmazott: benyomása szerint mindig ugyanazok nyernek, a nyertes cégek viszik magukkal a kamupályázókat (akikre csak a verseny látszatának megteremtése végett van szükség), de ez az állami hatóságokat láthatóan nem zavarja. A feljelentés mellékletéből az derül ki, hogy amikor a GoodWill Energy nem egyedül pályázik, gyakran indul vele a Renesco Kft., a DeltaSec Plusz Kft. és a Terra Plast Kft.; a Tiszta Energiák a Solartis Kft.vel és a Best Solar Kft. vel szerepel feltűnően sokszor, a Solarside pedig jellemzően egyedüli induló.
![napelem_0805]()
Forrás: nol.hu
Bővebben
